A családállítások során mindig van egy fő kérdés, ami mentén elindulunk, ami érdekli a kérdezőt. De mi van akkor, a tér mást akar mutatni?

Az állítások menetében az első az interjú, amikor azt keressük, mi a fő motívuma a keresésnek. Ennek mentén kezdünk el szereplőket válogatni, felállítani a kérdést jelentő elemeket. Arra számítunk, hogy megmutatkozik pontosan az a válasz, amire várunk, legyen az jó vagy rossz.

Hogy mennyire a tér irányít, vagy a szeretet rendje irányít, akkor mutatkozik meg, ha a válasz teljesen más, mint amire számítunk. Ez történt a hétvégén is.

Olyan esemény került napvilágra, ami első körben nem a kérdéshez tartozott, de a visszajelzésben megjelent, hogy az állításban megmutatkozó esemény a kérdező életének egyik nagy fóbiája, félelme. A tér megmutatta neki, honnan ered ez. Döbbenetes volt a felismerés az állítás után, hogy miért is fél attól a dologtól, amit a mező megmutatott neki. Úgy ítélte meg az élet, hogy erre fontosabb volt választ kapnia.

Ez neki magának is mély felismerést hozott. Van, hogy az irányítás, és az üzenet magasabb szintről jön, segítő szándékkal, támogatással, szeretettel.

Aztán az is megjelenik, amikor a tér nem engedi, hogy a titok rejtve maradjon. Bár az állítás „simán” kezdődik, a mező megmutatja, hol van elrejtve valami szégyen, titok az egyik ős életében, és ami hat a mai napig az egész családra, de egy-egy emberben különösen erősen jelenik meg.

Amit nem tudunk, az hiányként jelenik meg. Elveszett gyerekek, elvesztett vagyon, eltitkolt dolgok, fájdalom, szégyen lapul nagyon sok esetben a sorsokban. Akkor tud gyógyulni a lélek, ha ezeket a dolgokat tudatossá teszi. A mező, a sors, és a szeretet abban támogat, hogy elismerjük a létezésüket, fogadjuk el a tettet, vagy nem tettet, és az elismerés maga már gyógyító energiákkal bír.

Ha megérintett benneteket a szeretet rendje, ami mindig egyensúlyra törekszik, és sosem bántásra, várlak Benneteket a következő állításon: október 14-én.

Szeretettel:

Roni