Az állítások során sosem a kognitív funkciók teljesülnek. Minden, amit elképzelünk, vélni vélünk, az kinn marad a külvilágban. A tér ugyanis nem hagyja befolyásolni önmagát. Azt mutatja meg, amit látnunk kell.

Nehéz sorsok

Saját életvezetésünkben érezhetünk súlyokat, akadályokat, amivel állandó jelleggel küzdünk. Visszatérő elemként működik ez belül mélyen, és úgy viselkedik, mintha önsorsrontó módon élnénk az életünket A nehéz sors azonban nem csak miattunk lehetséges. A múltban elkövetett tettek hatnak a késői korok generációira is. A fel nem vállalt, eltitkolt, nehéz sorsokat kíméletből eltitkolják az utódok elől. Ilyen lehet akár az őrület, akár egy gyilkosság, akár az öngyilkosság. Ezek olyan témák, amelyeket nem szívesen beszél ki a család, és nem is szívesen emlékeznek rá. Az emlékezet azonban mégis működik, csak épp nem tudatos szinten. A tudattalanban tovább él és elismerést, felismerést kíván. A tér behozza és megmutatja a nehéz sorsot. Meghajolni előtte, elismerni az áldozatot, hatalmas gesztus az ős felé.

Saját sors

Sokszor érezzük azt, hogy le kell zárnunk egy kört, ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Szinte belülről feszít ez a lezárás érzés. A lezáráshoz azonban a fenti felismerés és őszinteség szükséges. Ha elfojtom, ha lenyomom a mélybe, az nem lezárás, csak ráülök a problémára, míg az a melegben tovább dagad – amíg ki nem robban. Ez a hiba a családi megoldásokban: rázárják az ajtót a múltra, ahelyett, hogy gyógyulásba és a fénybe vinnék.

A megfelelő lezárás a szembenézés, és az elismerés. Elismerése annak, ami van. Az elfogadás gyógyít, a tagadás pedig tovább mélyíti a szakadékot. Mindig megerősítem, hogy az elfogadás sosem helyeslése a rossz tetteknek. Annak a látása, hogy van valami, amin nem változtathatunk, csak beintegrálhatjuk.

Az elfogadás mindig segíti a változást. Mindig támogatja a gyógyuló folyamatokat. Képzeljük el: mintha a rettegő kisgyereknek megmutatjuk világos fénnyel, fénypászmával, hogy valóban nincs semmi az ágya alatt. Ha elfogadom, hogy bennem lehet a félelem, akkor meg is tudom gyógyítani azt.

Ha ez megtörténik, a saját sorsodat éled majd. Szeretettel várlak a családállításokon!

Vera