Nézzük, miért is kell fizetnie annak, aki segítőnek érkezik a folyamatba. Ha nem látunk bele a munkába, akkor a józan paraszti ész azt mondaná: ő az, aki az energiáját adja segítőnek, akkor biztosan neki járna a jutalom.

SEGÍTŐI ÚT

A csoportos családállítás közös munka. A közös térben (mezőben) dolgozunk együtt egy társunk kérdésén, elakadásán. A segítői szerepbe bevonódunk úgy, hogy egy-egy szerepre kér fel minket a társunk: mutassa meg nekünk mi játszódik le ott benne akkor, abban a helyzetben.

Amikor ez a meghívás történik, akkor észrevehetjük, hogy milyen sok esetben rezonál a mi történetünkkel. Amikor mi játszunk, és segítünk, akkor az állításban általunk megjelenítendő történet észrevétlenül gyógyít minket. Olyan pontokat érint bennünk, amelyek rég el voltak temetve. Vagy amelyek tudatunk peremén leskelődtek, de nem engedtük meg, hogy felszínre törjenek. Az állítói szerep felhozza és eljátszva, benne létezve a megértést, a felismerést segíti elő.

Minden segítői téma rólunk is szól. Ahogy szoktam mondani: nem vagyunk elválasztva. Mindannyian ugyanabból a forrásból származunk, és ennek a szálnak a segítségével tudunk segíteni egymáson egymással.

Az állítást kérő konkrét témát hoz. A segítő a belső, még meg nem fogalmazott témáját hozza. Akár tudatos ez, akár nem. Így aztán az energiában, az áramlásban ő is tevékenyen részt vesz.

KÖZÖSSÉG

A másik, nem elhanyagolható téma a közösség ereje, a benne lévő fejlődési potenciál. A nálam történő állításokon van kapcsolódás, van átbeszélés, van segítség a problémákhoz. Ez nem csak az állítást kérőknek támogatás, hanem a segítők is sokat fejlődnek általa.  A közösség pedig sok esetben gyógyító erővel bír az egymás fájdalmát illetően. Ebből szintén nem csak a témát hozó részesül, hanem a segítő is legalább annyit profitál. A személyes fejlődés, a témákból érkező válaszok az ő önismeretét is erősítik. A különböző történetek mentén pedig a tudása, és a megoldókészlete észrevétlenül nő.

Weidinger Vera