Mit jelent ez?

Gyerekkorunk óta cipeljük azokat a hatásokat, amik a formálódó korszakban értek minket. Mindent éreztünk: az elvárosokat, a haragot, az örömet, a bánatot, a fájdalmat, a sikert. A gyermeki lélek mindenre érzékenyen rezonál. Az a vágyunk, hogy szeressenek, hogy elfogadanak bennünket, úgy ahogy vagyunk.És azzal szembesülünk, hogy ez bizony csak feltételek mentén teljesül.

Milyen feltételek?

Szeretlek, ha ötöst hozol haza. Szeretlek, ha balerina leszel, ami én nem lehettem. Szeretlek, és elfogadlak, ha azt a vágyamat teljesíted be, amit én nem tehettem meg, ami nekem nem járt az életben.

Sokszor a szeretet fájdalmas módon kerül kifejezésre: felmenőink még azt tanulták, hogy a bírálat, a keménység majd jobb eredményeket hoz a gyermeki lélekben. Hallom a tanácsadásokon is: engem is vert az apám, ember is lett belőlem. De ugyanígy, a kemény, ostorozó, bántalmazó szavak is természetesek egy-egy generáció számára. Így adjuk tovább azokat a mintákat, amiket tanultunk. Nem tudatos ez. Mélyen a tudattalanban gyökerezik, és a gyermeki lélek megadja magát ennek, mert  szeretetre vágyik, elismerésre vágyik.

Fontos tudatosítani: a szüleink, nagyszüleink nem voltak olyan helyzetben, hogy önismerettel, vagy egyáltalán önmagukkal foglalkozzanak. A túlélés, a robot üzemmód volt számukra természetes. Azt és annyit adtak, amennyi bennük volt.

A családállítás célja

A célunk az a családállításokkal, hogy ezt a forgást megállítsuk. Hogy foglalkozzunk a bennünk lévő tartalmakkal. Ismerjük fel a mintákat, és a lehető legszeretetteljesebb módon fogadjuk el, amit kapni tudtunk, és ne cipeljük tovább ezeket a negatív mintákat. Nekünk már lehetőségünk van figyelni belülre, a viselkedésünkre, a szavainkra. Így is fogunk hibázni. De lehetőség van arra, hogy minimalizáljuk a károkat. Elindíthatunk egy új generációt, amely már jobban bízik önmagában, a világban, és esélye lehet a boldogságra.

De először meg kell bocsánatunk a felmenőinknek. Le kell zárjuk a kört. Új utakat kell indítanunk.

Weidinger Vera