A családállítás egy mélyreható élmény volt számomra, amelyet sosem felejtek el. Aznap reggel még idegesen érkeztem a helyszínre, nem igazán tudva, mire számíthatok. Az ötlet a barátomtól származott, aki már korábban részt vett ilyen eseményen, és úgy éreztem, hogy most az ideje, hogy megpróbáljam.

Amikor beléptem a terembe, azonnal éreztem a nyugalmat és a melegséget, amely a résztvevők között terjedt. Egy székre ültem, és figyeltem, ahogy a terapeuta előttünk álló családi állítást vezette be. Egy másik résztvevő jelezte, hogy először ő szeretné megpróbálni, így vártam, hogy sorra kerüljek.

Amikor rám került a sor, szívem hevesen dobogott. Megálltam a vezető előtt, és röviden elmondtam a problémámat. Aztán a vezetőm megkérdezett néhány további részletet, és segített kiválasztani azokat az embereket, akiket szerettem volna "állítani" a családi rendszeremben. Aztán arra kértek, hogy válasszak szereplőket a csoportból, akik majd helyettesítik az adott családtagokat.

Amikor a többiek állva elrendezték a szereplőket a teremben, én ismét a székre ültem, és figyeltem, ahogy a terapeuta segített felfedezni azokat a dinamikákat és mintákat, amelyek befolyásolták a családomat. Voltak pillanatok, amikor éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, ahogy rájöttem bizonyos családtagjaim viselkedésének mélyebb okaira.

Az állítás során észrevettem, hogy néhány családtag számára szerelemmel és elfogadással való feltétel nélküli nyitottsággal kellett volna lennem, míg másoknál határozottabb határokat kellett volna kijelölnöm. Ezek az új megértések és érzések megváltoztatták a kapcsolataimat a családommal.

Amikor befejeződött az állításom, a terapeuta és a többi résztvevő tapsoltak nekem, és én hálásan mosolyogva ültem vissza a helyemre. Hirtelen úgy éreztem, hogy egy nagy terhet váltottam le a vállamról, és hogy közelebb kerültem a családomhoz, mintha egy eddig titkosul őrzött kötést erősítettünk volna meg közöttünk.

Ez a családállítás egy olyan tapasztalat volt, amely mélyen megrázott és megvilágított egy csomó olyan dolgot a múltamban, amelyekre korábban nem voltam képes rálátni. Most már érzem, hogy képes vagyok jobban megérteni és elfogadni a családomat olyannak, amilyen, és megerősíteni a kapcsolatokat, amelyek igazán fontosak az életemben.

Jó érzés volt a közösség elfogadó szeretete, és a vezetőm biztonságos közegében lenni. Biztos, hogy visszatérek!